Szaszah^^:Szomorú történet

Volt egyszer egy 17 éves srác,aki az anyukájával élt és rákos volt. Egy napon sétálgatott a városban és az egyik zeneboltban meglátott egy nagyon szép lányt. Bement,de nemtudott megszólalni. A lány megkérdezte tőle: segíthetek? Erre ő nem is nézte milyen CD-t vett ki és mondta, hogy ezt kéri. A lány megkérdezte becsomagolja-e a srác mondta :Igen. A lány bement a raktárba és becsomagolva adta át a CD-t.És a srác onnantól kezdve naponta vett egy CD-t. Egy idő után vett egy szekrényt a sok CD-nek. Megakarta hívni a lányt, úgyhogy egyik nap ott hagyott egy cetlit a boltban a telefonszámával. Amikor a lány felhívta, a srác anyukája vette fel, és elmondta hogy a srác épp aznap meghalt. A lány mesélt a CD-kről, és az anyukája megtalálta a szekrényben a sok-sok CD-t becsomagolva. Kibontott egyet és talált benne egy üzenetet: nem megyünk valahova szórakozni együtt? És minden CD-ben ugyanaz az üzenet volt. Csak a srác nem volt elég figyelmes, és így nem jött össze neki. Szóval ha szeretsz valakit, mondd meg neki, ami előtt túl késő lenne. Ne félj kifejezni önmagad. Nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak, hogy mit jelent számodra. Mert mire eldöntöd. hogy melyik a megfelelő időpont, már túl késő lehet. Ragadd meg a napot, soha ne sajnálkozz. És ami a legfontosabb: maradj közel barátaidhoz, és családodhoz, mert ők segítettek abban, hogy azzá légy, ami ma vagy. Minden nap ajándék, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma bármilyen sok is jusson - véges.

___________________________________________________________

Sosem felejtelek el! :'(

Te még mindig az vagy, akinek gondoltalak. Akinek az első pillanattól kezdve gondoltalak, ahogy megláttalak. Ennél jobban már nem is kedvelhetnélek. Van egy kapcsolatom a fiúval már kiskorunk óta barátok vagyunk. De még csak 1 hónapja vagyunk együtt, pedig én már lassan 2 éve szeretem. Ő ezt nem rég tudta meg és ő is szeret(L). Csodálatos napokat élünk együtt, osztálytársak és szomszédok is vagyunk. Tökéletesen bízok benne, ennél jobban már nem is lehetne de néha elég csúnyán összeveszünk. Az miatt, hogy féltékeny. Folyamatosan azt mondogatja: azt hiszem megcsalsz! Pedig én csak beszélgetek a többi pasival.A végén mindig kibékülünk, de akkor is... Semmi oka nincs a féltékenységre. Ő az iskola legjobb pasija, és talán a városé is. Számomra biztos és cseppet sincs elszállva magától. IMÁDOM. Ezt neki is szotam mondani, de nem érdekli. Ő kevésbé bízik bennem, de BIZTOSAN SZERET. Hogy miért vagyok ebbe annyira biztos? Fogalmam sincs, de egyet tudok, én szeretem őt. Túlságosan is, fogalmam sincs, hogy mi lenne velem nélküle. Ha nem szólna hozzám, ha nem láthatnám a mosolyát, nem érezhetném az ölelését és csókjait... Ha végleg búcsút venne tőlem. Tudom hogy azt szokták mondani: Nincs tökéletes ember. De ő igenis az. Május eleje van, az éretségizők ilyenkor ballagnak mint pl. mi is. Reggel a szerelmem szokatlanul csendes, nem szól semmit és nem is ér hozzám. Akarom az érintését, de nem akarok rámászni... Hát hagyom és csak megyek mellette leeresztett kézzel, hátha megfogja, de nem teszi, inkább a zsebébe sülyeszti a kezét. Megpróbálom elrejteni ezt az érzést, amit ekkor érzek: ELKESEREDETTSÉG. De nem megy csak elfordulok és oldom a feszültséget a torkomból, nem fogom tovább. Hagyom a könnyeimet folyni, csak meg ne lássa... Nem akarok neki fájdalmat okozni. Beérünk az iskolába, én már nem sírok de ő még mindig nem szól, és meg sem érint. Nem értem mit tettem, miért ilyen kegyetlen? Elballagunk, a szeretteink végig nézik valaki sír, valaki mosolyog, valaki pedig csak ott van. Nem félek a búcsútól, hisz a szerelmem nem válik el tőlem, ugyanabba a főiskolába folytatjuk tovább... De ő mégis elkeseredett, vajon a barátai miatt? Nem, azok nevetnek velük együtt kéne mulatnia de ő nem teszik, mi lehet a baja? A szülők haza mennek, utánuk 2 órával mi is. Haza is együtt emgyünk a fiúval, még mindig nem szól. Csak a kezemet fogja, a másikkal pedig az arcát törli... Látom, hogy folyik a könnye. Lassan, halkan, megkérdezem, mi a baja, ere ő vörös szemmel rám néz, és megvonja a vállát. Tudom ez azt jelentené: Semmi. De az ember nem ezért szokott sírni. De ráhagyom, hisz tudom, ha elakrja mondani, úgy is elfogja... Csak arra nem számítok, hogy amikor elválunk valaminek vége szakad... Következő nap átmegyek hozzájuk látni akarom, aggódok érte. De amikor csengetek nincs válasz. Hát benyitok és az egész ház ÜRES. A fiú szobája, a bejárat mellett van, benyitok és az is ÜRES. Csak egy boríték hever a földön, rajta a nevemmel. Kinyitom és olvasni kezdek: A levélbe megköszöni azt a sok évet, amit mellette töltöttem, és végül bocsánatot kér a tegnapiért és, hogy nem lehet velem a főiskolán. A végét már sírva olvasom, amikor pedig az utolsó mondatok következnek, zokogni kezdek. Itthagyott, elment minden bucsú nélkül és SOHA TÖBBÉ NEM JÖN VISSZA. Nem írt rá okot, hogy miért és még egy címet se. Utóiratként pedig csak ennyit: Mindig a szívemben maradsz, sosem felejtelek el. Zokogva darabokra tépem a levelet és a padlóra borulok. Mérges voltam rá és magamra is. Mért nem faggadtam, akkor legalább tisztességesen elbírtunk volna bucsúzni EGYMÁSTÓL. Eszembe jutott, egyetlen esélyem maradt, a mobilja. Hívni kezdtem és a szoba sarkába kezdett el csörögni. Oda siettem, és kinyomtam a saját számomat. A mobilra épp akkor érkezett egy ISMERETLEN SMS. Az egyetlen szerelmem volt az és csak annyit kért, hogy próbáljam végleg elfelejteni, ne sírjak és, hogy:...Kezdjek új életet. Higgyem el, nagyon sajnálja. Ez mind olyan lehetetlen. Hisz szerettem ezt az embert, akitől végleg búcsút vettem...

---

Oldal: Szomorú történetek.:'(
Idézet meg minden máás:DDDDD♥ - © 2008 - 2024 - flegmavsszerelmes.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat